Hogy képzelem el az e-jegyrendszert?
2026.02.23
Budapesten még 2014 környékén írták ki az első közbeszerzést az elektronikus jegyrendszer megvalósítására, amiből néhány tesztjegykezelő készüléken és egy próba metrókapun kívűl végül nem lett semmi. A projekt Rigó néven futott volna és a Deák Ferenc téri metrókapu is csak arra volt jó elsősorban, hogy gombnyomásra gyakorolják az utasok, hogy nyílik a plexi fal, illetve később csak a helyet foglalta funkció nélkül, hiszen az ajtók is nyitva maradtak. Nem olyan rég ezt el is bontották és bizonytalan időre el is vetették az ötletet. Helyette a Budapest GO alkalmazáson keresztül nyílt lehetőség online jegyvásárlásra, amit később bővítettek bérletvásárlási lehetőséggel is, így az utazástervezésen kívül az adattárcánkban tárolhatjuk jelenleg is a digitális utazási jogosultságot. A rendszer jelenleg úgy működik, hogy miután megváltottuk a terméket, a kihelyezett QR kódos matricákat (amik megtalálhatóak a jármű oldalán, az utastérben és a metróbejáratnál) kell leolvasni, ami egy digitális animációt jelenít meg ezután a készüléken és azt kell felmutatni elsőajtós felszállásnál valamint a metró bejáratnál. Ennek egyel fejletebb verziója a nemrég az M1 metró vonalán és a 100E reptéri expressz buszon bevezetett BP Pay&Go szolgáltatás, ami egy olyan digitális jegykezelő, ami rendelkezik érintőképernyővel és PayPass leolvasóval. Aki fizikai jegy helyett digitálisan szeretné megvenni a helyszínen, az utazás igénybevételénél a jegyét, elég kiválasztania a mennyiséget és utána érintenie a bankkártyáját a terminálhoz. Ez egy sikeresebb projekt, amit tesztüzemben használ a szolgáltató. A vásárlásnál nincs fizikai jegy, vagy blokk, helyette SMS-ben kap értesítést az ügyfél a bankkártya tranzakcióról, majd ellenőrzéskor a bankkártyáját az ellenőr készülékéhez érintve tudja igazolni az utazási jogosultságot. Külföldön már mindennapos gyakorlat és amikor kint jártam Londonban szintén a bankkártyámat érintettem a metró kapuhoz, majd ellenőrzéskor a kalauz készülékéhez is, aki a bankkártya adatai alapján tudta megmondani, hogy valóban vásároltam jegyet a szolgáltatás igénybevétele előtt. Ennek a rendszernek a fejlesztésére lenne szükség?
Múltkor belém kötött a közlekedés nevű weboldal cikkírója is, hogy számtalan megvalósíthatatlan dologról írtam! Ezekre majd később szeretnék reagálni, miután felvezettem az általam elképzelt megoldást, ami részben hasonló valamilyen szinten a döntéshozók és fejlesztők elképzeléseivel.
Jegyvásárlás
Vonaljegyet jelenleg automatákból tudunk venni, a Budapest Go applikációjában, jegypénztárban (amiből alig akad pár), ügyfélközpontban vagy viszont eladóknál. Ennek az ára az utóbbi időben folyamatosan nőtt, hogy a nalijegyek és bérletek vásárlására ösztönözzék az embereket, hiszen azt a vendéglátásból és kereskedelemből is tudjuk, hogy a törzsvendégekre kell inkább figyelmet fordítani, mint az egyszeri használókra. Ezért kapnak kedvezményt, kupont a gyorséttermekben és a helyi szupermarketben is a rendszeres vásárlók. Az elképzelésem szerint papíralapú jegyet lehetne továbbra is venni az említett értékesítési csatornákon keresztül, de annak érvényesítésére két féle mód is létezik:
1. Optikailag a rajta található QR kód segítségével, így elkerülhető a csalás lehetősége, hiszen az egyedi 3 dimenziós kóddal nem lehet átverni a rendszert
2. Olyan jegykezelővel, ami ugyan nyomtat rá egy érvényesítési dátumot, de a metrónál úgy működik, mint bármelyik üdítő, snack automata vagy önkiszolgáló pénztár, hogy elveszi a gép a jegyet, átvilágítja egy rendszer, ami felismeri a biztonsági vízjelet, nyomtat, majd visszaadja a felhasználónak. Jelenleg Barcelonában is hasonlóan működik a rendszer a papíralapú jegyeknél. Bár ez költségesebb, mint az optikai ellenőrzés, de legalább nem lehet összekeverni a már érvényesített jegyet az újjal, ahogy azt a bizonyos blog oldal is állította és a teljes átvilágítás is kizárja a csalás lehetőségét, hogy egy méretre vágott, egyszerű papírdarabot helyezzenek a készülékbe amit a rendszer nem tud megkülönböztetni és ugyanúgy beengedi a bliccelőt az állomásra.
1. Optikailag a rajta található QR kód segítségével, így elkerülhető a csalás lehetősége, hiszen az egyedi 3 dimenziós kóddal nem lehet átverni a rendszert
2. Olyan jegykezelővel, ami ugyan nyomtat rá egy érvényesítési dátumot, de a metrónál úgy működik, mint bármelyik üdítő, snack automata vagy önkiszolgáló pénztár, hogy elveszi a gép a jegyet, átvilágítja egy rendszer, ami felismeri a biztonsági vízjelet, nyomtat, majd visszaadja a felhasználónak. Jelenleg Barcelonában is hasonlóan működik a rendszer a papíralapú jegyeknél. Bár ez költségesebb, mint az optikai ellenőrzés, de legalább nem lehet összekeverni a már érvényesített jegyet az újjal, ahogy azt a bizonyos blog oldal is állította és a teljes átvilágítás is kizárja a csalás lehetőségét, hogy egy méretre vágott, egyszerű papírdarabot helyezzenek a készülékbe amit a rendszer nem tud megkülönböztetni és ugyanúgy beengedi a bliccelőt az állomásra.
Napi jegyek
Napi jegy esetében hasonlóan történne az értékesítés és az érvényesítés is, annyi kivétellel, hogy az előbb tárgyalt második esetben nem kerülne tinta és dátum a papír felületre, maximum az első használatnál, mint ahogy Bécsben is működik. A napijegyek esetében a bankkátyás érintés esetében a rendszer müködhetne hasonlóan, mint Londonban, hogy nem egyből vonja le az utazás árát, hanem a nap végén összegzi a rendszer, hogy mennyit utaztunk és a felhasználó számára a legoptimálisabb jegytípusnak megfelelő összeget vonja le. Tehát, ha azon a napon csak kétszer használta akkor két vonaljegy árát számítja fel, tehát 1000ft-ot (jelenlegi áron). Ha hatnál több alkalommal mondjuk nyolcszor, akkor 4000ft helyett csak 2750ft-ot számol csak fel, nyolc darab vonaljegy helyett napijegyet, így az ügyfél nem lépheti túl ezt az összeget és spórol jelen esetben 1250ft-ot. Ez nem fikció, hanem létező rendszer Nyugat-Európában.
Havi- és éves bérletek
Havi bérlet esetében viszont megszűnik a papíralapú szolgáltatás és csak is digitális csatornán történik az értékesítés vagy feltöltőkártyával. Ez úgy nézne ki, mint a londoni Oyster kártya, amire fel lehetne tölteni a havi bérletet. A plasztik kártyának lenne egy elkészítési alapdíja, de utána csak a havi összeget kellene csak feltölteni rá. Nyílván több féle változatban lenne (teljes árú, diák, díjmentes, stb.), amiket különböző színnel lehetne jelölni. Itt jön a válasz a közlekedési oldal szerzőjétől, hogy milyen sokba kerülne a kártya előállítása a közlekedési cégnek? Londonban sincs ingyen a kártya igénylése. Ez jelenleg £10-ba vagyis kb. 4500Ft-ba kerül, amit visszakapsz, ha leadod a kártyát, mert nincs rá többé szükséged. Jött még egy olyan kérdés is, hogy mi van ha a táskát érintik oda és nem látja senki milyen színű kártyát húzott le, így simán utazhat kedvezményessel anélkül, hogy jogosult lenne rá. Nyílván ezt metrókapunál be lehet játszani és ismerve az embereket lesznek olyanok, akik a nagyszülők ingyenes bérletével próbálnak majd utazni, de ellenőrzéskor nem fogják tudni átverni az erre jogosult személyt. Ha már itt tartunk, akkor most is simán be tudják játszani ezt első ajtós felszállásnál a papíralapúval kihasználva, hogy a járművezető nem látja a félhomályban este jól a bérletet. Tehát nem okokat kell keresni, hogy miért nem működne, hanem megoldást találni.
Végezetül a metrókapuknál támogatandó a metrókapuk telepítése. A jelenlegi rendszerben, ahol odaállítanak két jegyellenőrt a mozgólépcső tetejéhez jobban lassítja az áthaladást, hiszen egyesével vagy max kettesével tudnak haladni az emberek. A metrókapunál egyszerre akár négyen, öten is áttudnak haladni az állomás adottságaitól függően. Egy olyan városban ahol több, mint négyszer annyian 8 millióan laknak, meg tudják oldani, akkor itt sem okozna különösebb fennakadást.
Neked mi a véleményed erről?